2003. Karácsony - Minden ott kezdődött, hogy megjelentek a kínai árusoknál azok a műanyag kis pisztolyok amikok olyan sárga golyút lőtek ki. A kis fegyver azonnal belopta magát szívünkbe. Többekközött a piros iskola egy osztálya fiú tanulóinak érdeklődését keltette fel, mert igen olcsó (600-700ft) és szórakoztató volt. Ez lett a sláger karácsony környékén amikor javában folyt a kínai karácsonyi kiárúsítás. Szinte mindenkinek volt minimum 1db.

De csak múló szeszélynek bizonyult. Nem volt egy minőségi darab; tönkrement benne a rugó, széttört, beragadt...stb.. Nem lett olyan vonzó, nem érdekelt minket. Míg nem...

2004. Szeptember - Bókay Kert. Néhányan összegyültünk a hagyományosan, évente megrendezett szeptember feszten. A bazársoron megpilantottunk egy játékárust. Rengeteg kínai airsoft fegyvere volt.Habozás nélkül vettünk mind egy-egy pisztolyt + sok-sok töltényt. Bevallom én elöször egy MP5-öst vettem, ami már komoly játéknak számított. Nem tartottam meg, mert senki sem vett és így nem akartam erőfölényhez jutni, ráadásul nem is tudtam hogy működik, tehát vissza adtam. Most mutatkoz ott meg a háború utáni érdeklődésünk. Szemüveg és egyébbb védőfelszerelés nélklül nekiáltunk lőni egymást. A csapatok rendhagyó módon heterók és melegek közt zajlott  (cz.marton és s.andrás a heterók képviseletében és u.marton és nem tudom ki a melegek képviseletében). A lényeg az volt hogy elrejtettünk egy-egy tárgyat amit valaki védett a másik pedig kereste az ellenfél által kijelölt eszközt. Jó szórakozás volt, de sajnos nem folytattuk egy ideig...

2005. Május 1. - Bókay Kert. Találkozó a Posta elötti villamosmegállóban. Elöző napi egyeztetés alapján reggel 8-kor. Ezt az időpontot csakk Fred, Both és én tartottuk be. CZ közel lakik, gondoltuk megnézzük mi van vele.8:30-kor már ott csöngetünk is a kaputelefonon keresztül. Meglepetésünkre CZ még aludt, az anyja nem akarta felébreszteni, mert kicsi és gyámoltalanés amúgyis, tegnap megnézte a 8 órakor leadott Estimesét, tehát nagyon fáradt lehet. Bazze! Na mindegy akkor 3-an vágtunk neki. Fél óra múlva már telefonált is a zsíragy hogy mutter mondta, hogy kerestük. 9 óra után már találkoztunk is vele és így folytatuk utunkat. Urbi 10 körül csatlakozott hozzán. A majálisra már úgy mentünk volna ki, hogy veszünk rendes fegyvereket, ne azokat a kis pisztolyokat. Keresgéltünk is egy csomót, de olyan hihetetlenül nagy választékot nem találtunk (mindenki, legalábbis én, MP5-ösre pályázott). Mivel választék hijján csak a kala és valami más távcsöves közt vaciláltunk, arra az elhatározásra jutottunk, hogy megnézük melyik lő erősebbet. Megkértük az eladót hogy rakjon össze egyet-eyet a két fegyverből. Ahogy elkészült a távcsöves, CZ a tenyeréhez tartotta és lőt. Így akarta megállapítani, hogy melyik lő erősebbet (amelyiből ersebben jön ki a levegő az a jobb). " Hááát? " mondta " Nézzük meg a kalát. " az eladó időközben készen lett ezzel is és néhány próbalövést adott le a közeli keritésre. Cz fogta, gondolkodés nélkül felhúzta a puskát, a tenyeréhez tartotta és lőt... Úgyebár az kofa az elöbb töltötte tele a puskát. CZ tapasztalta elöször az airsoftpuskák álltal okozott fájdalmakat, saját bőrén. Végül az AK47 mellet döntöttünk ugyanis CZ biztosított róla, hogy ez már igenis fájdalmas sebet ejt. Alkudoztunk egy keveset aztán 1100Ft/db-ban megegyeztünk, fizettünk majd távoztunk. Utunk nem tartott soká. Az első utcán befordultunk és rögtön próbálgatni kezdtük a fegyvereket. A végeredmény jó lett. Csak egy gond maradt... nem volt lőszerünk. A majálison senki sem árult. Gondoltuk elmegyünk Kőbányai piacra (ott biztos van). Utközben felszedtük Viktort is.Hosszadalmas út után megérkeztünk a célállomásra. Sajnos csalódnunk kellet, a piac zárva volt. Elkenődve fordultunk volna már vissza mikor Viktornak az az ötlete támadt hogy mennyünk el a Városligetbe, ott biztos van majális. Frednek, Urbinak és nekem sajnos haza kellet mennünk délre ezért a társaság 2 részre bomlott. Megbiztuk a többieket hogy vegyenek nekünk is lőszert és megbeszéltünk egy időpontot is hogy hol s mikor találkozunk (asszem 3-kor a piacon). Én okosan elmentem már elöttük a Viktorékhoz (ugyani ide tértek vissza a beszerző körútról), hogy legyen lőszerem:). A 3 órás találkozót szerencsére betartotta mindenki. Lövöldöztünk egy jót. 5 körül visszamentünk a majálisra. Nekem anyáknapi ajándékot kellet vennem. És akkor az egyik sarkon megpillantottam egy csómó csomag lőszert. Ezt nektek! Meg is vettük azonnal az összeset. Szóval jól sült el a dolog.

 Azóta egy csomószor (havonta biztos) összejövünk hogy megsorozzuk egymást. ezekről az időpontok menüpont alatt olvashattok. Reméljük sokáig szivünkben él ez a sport, mert megnyerő, semmihez sem fogható hangulata szinte fogvatart minket. Én csak anyit írnék végszónak: Airsoft 4 Ever 

                                                                       Sandrás